|
2006. december 14-én véget ért egy fejezet a világ legrégibb autógyárának történetében, ekkor gördült le ugyanis az utolsó W203-as C-osztályos Mercedes a sindelfingeni gyártósorról. Ennek fényében kicsit furcsa ugyan, hogy újautó tesztünk egy már nem gyártott típust vesz górcső alá, de mentségünkre legyen mondva, hogy a tesztautó nem egy szokványos modell.
A Mystic név ugyanis egy 499 darabos limitált szériát jelöl, ami az importőr búcsúajándéka - vagy ha úgy tetszik akciója - hogy az új modell tavaszi-nyári érkezéséig fent tudják még tartani az érdeklődést és kipucolják a raktárakat. De mitől lett misztikus a különleges C-Merci? a válasz egyszerű, egy csaknem 2 millió forintos kedvezménytől, plusz az egyedi designo fényezést és bőrbelsőt is kapunk hozzá. A designo olyan a Mercedesnél, mint az Individual a BMW-nél; különleges kárpitokkal, illetve fényezéssel szabhatjuk személyre és tehetjük látványossá autónkat.
Kifutó modellt árusítani hálátlan feladat, feltehetően ezért folyamodott az importőr ehhez a bevált módszerhez. Fogyasztói világunk reklámjai ugyanis egytől egyig azt harsogják, hogy vegyél újat, újra van szükséged, valami újra vágysz. Ki akar akkor egy 7 éve bemutatott "matuzsálemért" több, mint 10 millió forintot adni? Pedig van ezeknek a modelleknek előnyük is, nem is kevés: kiforrottabbak, általában erősen akciózzák őket, vagy - mint esetünkben is - különleges kivitelűek.
Ráadásul egy prémiumautó tekintélye pedig mindig tovább megmarad, mint a kommerszebb márkáké, és innovatív megoldásaik miatt általában technológiailag sem avulnak olyan gyorsan, még a gyártás vége felé sem. Egy ilyen különleges darabbal tehát, mint tesztautónk, alkalmasint egész jó vásárt lehet csinálni.
A C-osztály egyébként a Mercedes (limuzin) kínálatából talán a legkevésbé küzd a Kelet-Európában a márkára jellemző gengszterautó imázzsal, ennek persze csak egy oka van: egy vérbeli bűnözőnek egyszerűen túl kicsi. Ezzel a színösszeállítással különösen távol áll a kocsi egy vastagnyakú kopasz úriember lelkivilágától: a padlizsánlila (hivatalosan: designo mysticrot) fényezés és a világos bézs bőrbelső együttese inkább egy kissé különc, de jól szituált értelmiségihez, vagy annak feleségéhez passzol. Külsőleg diszkrét, finom darabnak tűnik, a sallangoktól mentes konzervatív formán nem volt minek elavulnia az eltelt 7 év során. Szépek a nagy felnik, különleges a színárnyalat, és látványos a távirányító nyitógombjával felvillanó fényarzenál is: ilyenkor bekapcsolnak a helyzetjelzők, a ködlámpák, a belső világítás és a tükrökbe épített kis fényforrások is. Tipikus felesleges, de kellemes extra, arra való, hogy balzsamozza a tulaj lelkét. A karosszéria színéhez remekül illik a világos bézs kárpitozás is, ami legalább olyan szép, mint amilyen kényes. Kizárólag nagyon igényes tulajdonos válasszon azonban ilyen kárpitot; ha az enyém lenne, minden egyes kisikálhatatlan foltba belebetegednék. A tesztautó összeállítói mindenesetre elővigyázatosak voltak, és a kocsit a finomkodva megfogalmazott "nemdohányzó csomaggal" rendelték. Ez magyarul persze csak annyit tesz, hogy kispórolták a szivargyújtót és a hamutálat - egyébként nagyon helyesen. Aki ebben a kocsiban dohányozni mer, azt egy Alekoba száműzném hátralévő életére (bocsánat az Aleko tulajdonosoktól).
A tesztautó felszereltsége az Elegance kivitelnek felelt meg, ezt egészítették ki néhány egyéb tétellel. Sokkal egyszerűbb felsorolni mi nincs a tesztautóban, mint azt, hogy mi van: navigáció, napfénytető és memóriás ülésállítás. Az ülésállítás egyfajta hibrid megoldás: hosszába kézzel, minden egyéb irányba elektromotorok segítségével állítható. Elől egyébként hibátlan a helykínálat és még a térérzettel sincs gond, hátul azonban már a mai legújabb alsó-középkategóriás autók is többet tudnak; a kocsinak talán ezen a részén érződik leginkább, hogy eljárt felette az idő. Családi autónak ezért csak fenntartásokkal ajánlható a kis Merci limuzin, nagyranőtt kamaszok már szoronganának hátul, a széles kardánalagút miatt ráadásul büntetés hosszabb távon középen utazni.
A vezetőülésben helyet foglalva viszont rögtön elfog az otthonos, stresszmentes Mercedes érzés; a nyugalmat tovább fokozza az automataváltó és a kellemesen nyugtató dízel csettegés. Érdemes viszont kiszállni járó motornál, mert ilyenkor hirtelen nem tudja hova tenni az ember, hogy miért ilyen hangos ez az erőforrás. Belül szerencsére nem sok hallatszik ebből, bár hozzá kell tenni, hogy vannak ma már ennél kulturáltabb dízelek is a kategóriában, elsősorban Japánból és Bajorországból.
De nem is igazán a hanggal van a baj, inkább az erő hiánya meglepő. A C-osztályhoz rendelhető leggyengébb erőforrás hajtja a tesztautót, és bizony a 122 lóerős CDI motor nem varázsol rakétát a másfél tonna vasból. Mindennapos, nyugodt közlekedésnél egész erősnek tűnik, valahogy elhiteti a sofőrrel, hogy vannak tartalékai, viszont ha odalépünk, csalódottan konstatálhatjuk, hogy bizony mégsincsenek. Azért átlagos körülmények között nem rossz társ, az ötfokozatú automata gyorsan és rángatásmentesen pakolgatja a fokozatokat felfelé. Visszaváltáskor már kicsit megfontoltabb, többek között ez is hozzájárul ahhoz a kelletlenség érzéshez, amit a kicsit sportosabb vezetési stílus erőltetésekor érezhetünk. Érdekes egyébként, hogy külön-külön mindene nagyon jó a kocsinak, valahogy mégsem izgalmas érzés a kanyarokban hajszolni - de persze a márkától nem is várunk mást. Ez azért nem hiba, mert a sofőr nem is érez ingert ilyesfajta vezetési stílusra.
A futómű is tökéletesen passzol az autó egészéhez, a hatalmas 245/45-ös kerekek dacára meglepően komfortos a rugózás. A városi kátyúkból nem sokat érezni az utastérben, miközben ha kell, meglepően gyors kanyarokra is képes a Merci, bár nem szívesen teszi; a sofőrnek az az érzése, hogy az autó mindjárt rászól, hogy naaa, hagyj már békén!
A kocsi viselkedése egészében is azt támasztja alá, hogy az igazi terepe - mint szinte minden Mercedesnek - az autópálya. A 200-at megfutja, 160-ig pedig még egészen jól gyorsul és igen halk, nem kell sokat felfele tekerni az egyébként egészen jó minőségű hifi hangerőszabályzóján. A fék nagy sebességről való lassításkor is magabiztos, az egyenesfutás pedig szintén kitűnő. Ekkor jól jön az a parkoláskor és városi lavírozáskor kissé bosszantó tulajdonság is, hogy a kormányzás az átlagosnál nagyobb erőt követel. Fene sem érti, miért kell ilyen nagy erő a volán tekeréséhez, hiszen csak nehéz, de attól még ugyanolyan érzéketlen, mint bármelyik más Mercinél.
Homlokráncolást érdemel a fogyasztás is. Tudom, tudom, nehéz az autó és viszonylag gyenge hozzá a motor, több üzemanyagot igényel az automataváltó miatt és folyamatosan zümmögött a klíma is. Ezzel együtt a C-osztály legkisebb dízelétől talán mégiscsak sok a 9,3 literes átlagfogyasztás, még ha zömében városi közlekedésből származik is az eredmény. Talán ha valaki a motor teljesítményéhez illő öreguras stílust veszi fel, lefaraghat ebből fél, esetleg egy litert, de kimondottan takarékosnak még így sem nevezném. Kézi váltóval megint csak spórolósabb lehet az autó, de ehhez a kocsihoz nem lenne igazán jó választás. Egyrészt csupán csorbítaná a kényelmet a folyamatos kapcsolgatás, másrészt a Mercedes automataváltói mindig jobbak voltak, mint a szorulós kézi kapcsolásúak.
És itt elérkeztünk a költségekhez! A Mystic kivitel talán legnagyobb vonzereje az ára. A kocsi egészen pontosan 9 624 200 Ft-ba kerül, és - mint fentebb már említettem - 270 ezer forintért nagyjából 2 milliónyi extrafelszerelést kapunk, plusz az egyedi fényezést és bőrbelsőt. Ezzel így igen jól járunk, mert a konkurensek (nem akciós) modelljei szinte mind 10-11 millió forint körüli áron állíthatók be a garázsba.
A Mystic leginkább az egyediséget kereső, nyugodt vezetési stílusú vezetőknek ajánlható, szellemisége miatt ez a kivitel pedig akár a Volvós nyugalmat és Saabos különcséget kedvelőknek is alternatíva lehet. Mivel a típus pályafutása legvégén van, valószínűleg elég kiforrott konstrukció ahhoz, hogy ne keserítse meg apró hibákkal a tulaj életét. A kocsi valódi értéket nyújt az áráért, miközben a divatos külsőt keresők is számításba vehetik; szép hattyúdal a C-osztálynak, így kell ezt csinálni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Bizonyos szempontból rendhagyó teszt következik, mivel egy olyan Mercedest mutatunk be, aminek már be is fejeződött a gyártása. A C-osztály Mystic fantázianevű kivitele amolyan búcsúajándék a Mercedes importőrtől.
